#05 érzelmek nélkül

Figyelem!

A következő rész szexuális utalásokat és durva nyelvezetet tartalmaz. 

Ui: Ne feledjétek, hogy a dőlt szövegrész mindig Kiarára való visszaemlékezését jelenti. Ebben a részben sincs ez másképpen. Mikor dőlt betűvel van megformázva a szöveg Justin éppen visszaemlékezik a szerelmével töltött időre.

"- Én a nőkre iszom.- suttogtam halkan, mielőtt lecsuktam volna szemet és hagytam volna , hogy ajka az enyémre vándoroljon. Kérlek Kiara bocsáss meg nekem!"

* * *

Elena itala egyre csak fogyott. Pontosan olyan mértékben ahogy a türelmem is. Túl akarok lenni ezen a szarságon. Elegem van ebből a nőből. Undorító módon mászik rám, miközben már majdnem az önkívületig issza magát.Az üveg félig üresen állt az asztalon. Mondanom sem kell, hogy nem én fogyasztottam el. Alig ittam a poharamban lévő italból is. Bár meg kell hagyni ez a hárpia mindennek megadja a módját. Remek évjáratú borral kínált aminek fantasztikus az ízvilága. Éppen csak pár kortyot ittam belőle, hogy kellőképpen ellazítson és legyen idegrendszerem megtenni azt amire készülök. 

"Édes lehelete a fülemet csiklandozta.Testemet a jól eső bizsergés rázta végig. Hevesen vert a szívem. Fogalmam sincs mi a franc történik velem.Már annyiszor voltam együtt nővel.De ez most más. Teljesen más. Ő lenne az oka vagy ez a bizarr helyzet? Kétség sem fér hozzá, hogy csak is miatta önt el így a melegség és ráz ki egyszerre a hideg. "

Éreztem ahogy ajka a nyakam körüli vékonyabb bőrrétegen kalandozik. Kirázott a hideg és teljesen libabőrössé váltam. Undorodtam magamtól és tőle is. Gyűlölöm ezt az érzést. Miért kell így lenni? Szóval már soha nem fogom azt érezni mint Kiara mellett? Nem fog elönteni a jéghideg melegség miközben a szívem hevesen kalimpál a gyomrom pedig tekeregve táncot jár?Nem. Már soha nem fog. Mindennek ez lesz a vége. Nem csak Elenatól undorodom. Magától a ténytől irtózom, hogy más nőkhöz hozzáérjek.

"Formás fenek az ágyékomat nyomta. Ő pedig tökéletesen tisztában volt ezzel. Neki lökött a kanapénak, átkarolta a nyakamat majd finoman dörgölőzni kezdett hozzám.Gyönyörű látvány volt ahogy haját hátra csapva, oldalra döntötte fejét s közben apró csókokkal hintette be a fülem tövét. Ismer. Tudja, hogy ettől mérhetetlenül beindulok."

Hosszú körmeit a tarkómon húzta végig majd egy váratlan mozdulattal felvezette őket a hajamba. Figyeltem ahogy elemelkedik az asztaltól egyenesen az ölembe. Gyerünk Justin!Menni fog. Lecsuktam a szememet, mély levegőt vettem és hagytam, hogy a "gonosz" oldalam átvegye az irányítást a testem felett. Drew otthonosabban fog mozogni ezen a csúszós, ingatag terepen.
Tekintetem tüzelt, de nem attól amitől egy férfi szeme egy ilyen helyzetben szikrákat szór. Nincs bennem szenvedély ez iránt a nő iránt.Megvetés és undor keveredik valami furcsa kavalkáddá mélyen bennem. Készen álltam arra, hogy valami olyasmit tegyek amit talán örökké bánni fogok. Kiaráért teszem.Csak érte.
-Vigyél át a kanapéhoz.- kéjes hangjától a szőr is felállt a hátamon. Ha jobban bele gondolok ez a megfogalmazás úgy lenne pontos, hogy kizárólag a szőr volt a testemen az egyetlen dolog ami "felállt". Vágyakozást és lázas izgalmat csöppet sem váltott ki belőlem ahogy felettem vonaglott.Taszítónak és közönségesnek mondanám.
Lesimítottam tenyeremet a derekán, egy laza mozdulattal lehámoztam róla a felsőrészét majd elhajítottam valamerre. Lila melltartója mögött szilikon mellei majdnem kiestek a kosárból.Tény, hogy Elena nem csúnya nő.Attól nagyon messze áll. Tökéletes alakja van, egy deka felesleg sincs rajta. Viszont mű -körme; -haja; és mint kiderült -melle is egyszerűen elrontotta azt amit Isten már majdnem tökéletesre teremtett. Fiatalon szép lehetett. Noha most sem túl idős a sok plasztikai műtét és beavatkozás rengeteget rontott a testén.
Erősen rámarkoltam az oldalára majd hosszú de elég vékony testét egy laza mozdulattal megemeltem az ölemből. Miközben előre lépkedtem az irodában olyan érzésem támadt mintha üres kézzel haladnék előre. Semmit nem éreztem a súlyából.
Mikor elég közel kerültem a kanapéhoz a szó legszorosabb értelmében hajítottam rá Miss Greent. Minél előbb meg akartam tőle szabadulni. Az agyam csak egy valami körül forog folyamatosan. Hogyan ússzam meg a szexet ezzel a hárpiával? Meglepetésemre azonban Elena nem éppen úgy reagált erre a mutatványomra mint vártam. Kélytől ittasan némi kacérsággal összevetve kuncogott fel, majd rám kacsintott.
-Mit rejtegetsz a nadrágodban? Egy kígyóval élsz együtt?- kislányos hangja erős ellentétben állt arcára kiült vonásaival.-Játszani akarok vele. Azt akarom, hogy kefélj meg.
* * *
Megcsaltam. Elárultam azt akit szeretek. A testemet mintha lángok nyeldesnék. Őrjöngő tűz vette kezdetét bennem. Ó és, hogy mivel "oltják" ezt a tűzet? Valami számomra ismeretlen lelkiismeret furdalásnak keresztelt savval. Egy savval ami ugyan nem halálos de a lélekre csöppenve maradandó sebeket okoz.Én pedig itt állok és hagyom, hogy sűrű zuhatagként zúduljon rám a színtiszta önmarcangolás.
Elenára pillantottam. Mély álomba merült a kanapén ami előbb még légyottunk színhelyéül szolgált.A gyomrom mélyen kavarogni kezdett. Nem tudom kiverni a képet a fejemből, ahogy felettem mozgott. Annyival egyszerűbb lenne ha Kiara nem tett volna ennyire érzelmessé. Egyszerűen úgy érzem megszégyenítettem az emlékét annak a nőnek akit szeretek.
- Justin!-összerezzentem egy pillanat töredékéig a hirtelen jövő hang miatt.Kellett egy másodperc mire felfogtam, hogy nem Elena szólt hanem a fülesembe beszélt, Kelsey. - Most azonnal szedd össze magadat és nyomás az irodából. Megneszeltek minket. Rajta ütés lesz.
-A kurva életbe.-morogtam el azokat a szavakat amik elsőre az eszembe jutottak. Mit mondhatna erre az ember?Gyorsan kell cselekedni. Nincs idő gondolkozni.Most minden az ösztönökön múlik és azon, hogy mennyire vagyunk felkészülve a következő lépésre ami vagy életmentő vagy éppen halálos lesz.
- Szedd össze magadat vagy meg fogsz halni, te idióta! Most nincs időd agyalni.Nyomás az ablak. Ott pedig be kell magadat csatolni. Többször csináltunk már ilyet.Menni fog.-megnyugtatott Kelsey hangja. Minden egyes ilyen akciónknál velem van és jó hatással van rám.Ezt pedig szeretem. Szükségem van erre.
Az adrenalin szinten az egekbe szökött. Zúgott a fülem a túl áradó vértömegtől.Ütemes léptekkel haladtam az ablak felé. Tudtam mi következik. Nem gondolkozhatom. Nincs is rá szükségem.Elég, ha az ösztönök visznek előre és teszem azt amit mindig. Átadom magamat annak, ami erősebb nálam. A saját testemben lakozik, de nem én vagyok. Egy pillanat alatt képes elnyomni engem.Megrontja a magánéletemet, de mindig megmenti a seggemet. Ez pedig az az oldalam amit csak Drewnak kereszteltünk, viszont tisztában vagyunk vele mindannyian, ha kikerülnék ebből a közegből amiben mozgok "Ő" is megszűnne létezni. Nem lennék olykor ennyire bipoláris.
Hevesen téptem fel az ablakot, szinte azonnal szembe találtam magamat az előttem lebegő kötéllel. Felpillantottam. Meg kellett volna lepődnöm? Az első ilyen menekülési akción meg is lepődtem. De most nincs erre okom. Egy repülőről lógott le a kötél, ott fent pedig tudom, hogy Kelsey és Bruce vár rám. Plusz Josh a pilóta.
-Hova, hova Bieber?-ironikus hanglejtésétől mindig kiráz a hideg is.Most sincs ez másképpen. Azonnal libabőrös lettem. Félelmet azonban egy pillanatra sem éreztem. Voltak idők, mikor James hangjától összerezzentem volna. Most viszont pusztán kihúztam magamat, vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot és egyenesen a szemébe néztem. Kék szemei ugyan olyan távolságtartóan és hidegen meredtek rám mint egy évvel ez előtti találkozásunkkor. Azóta várok a viszontlátásra. Elégtételt kell vennem.
-Gyönyörű barátnőd volt.- szólalt meg ismét Ő.-Nagy kár, hogy csak volt. Nem tanítottál neki semmit amivel megvédhette volna magát. Végül is ha így nézzük miattad halt meg. Te kergetted ebbe az életbe de semmit nem adtál a kezébe amivel a magamfajtákat távol tarthatná magától.
-Higgadj le! Te is tudod, hogy nem a te hibád volt.
Mi a franc? Ahelyett, hogy düh kerített volna hatalmába éles megdöbbenés hasított belém. Tisztán láttam. Őt láttam. Ott állt előttem párhuzamosan ezzel a féreggel.Halovány volt mint egy valódi látomás, de hozzám beszélt. Hangja erőtlen, halk volt. Viszont csak nekem szólt. Kizárólag nekem.
Hitetlenkedve léptem egy lépést közelebb. Vonzott az új látomás. Az érzés, hogy ott van, hogy ott áll velem szemben ismét mindent porrá zúzott bennem. Semmi nem számított már ezen a Földnek nevezett poklon. Az sem, hogy lélegzem, James jelenléte sem, sőt Elena kábult alakja sem érdekelt.
-Na mi van Bieber, megnémultál? Fáj az igazság?-hibátlan fogsora felett ördögi mosolyra húzódtak ajkai.
-Tűnj el Justin. Kérlek. Miattam.Még nem állsz készen erre a harcra. Menj innen. Könyörgöm.-csodálatos arca fájdalmat tükrözött. Kínlódik. Kiara kínlódik én pedig nem tudok neki segíteni.Csak itt állok és nézem. Semmit nem tehetek.- Az egyetlen amit tehetsz annyi, hogy hagyod, hogy megvívjam a saját harcaimat.Ahogy te is minden áldott nap megvívod a tiéidet. De ennek a párbajnak nem most jött el az ideje. 
-Ígérem.-halkan suttogtam a feszült légtérbe. Kiarának szólt az ígéretem. Nem Jamesnek.Ha kedvesem nem jelenik meg nekem ebben a bizarr látomásban biztosra veszem, hogy agyon verem ezt a seggfejet és talán még arra is lett volna időm és energiám, hogy itt helyben végezzek vele. De így nem tehetem.
-Komolyan. Neked az agyadra ment a gyász.-intett felém fegyverével időtlen idők óta ellenségemmé vált alak.
- Nem küzdök meg veled James. Most nem. De vigyázz, hogy kiben bízol, hogy ki megy mögötted és, hogy mikor és hol alszol el. Meg foglak ölni. Kíméletlenül megkínozlak és aztán megöllek. Fájdalmas és hosszú halálod lesz. Ígérem.-hátra léptem kettőt. Tudtam mire készülök.Hatásos lelépő lesz.- Most pedig. Viszlát.
- Mi a fasz?!- James értetlenül nézett rám én pedig felsóhajtottam és végül a nyitott ablakon keresztül hátra vetettem magamat.Ha elhibázom az ugrást vége mindennek. Számít ez valamit is? Nem. Nem igazán. Ha meghalok a sírból is kísérteni fogom ezt a gyökeret. Ha meghalok vége a szenvedésnek, nem fogok érezni. Ha...Akkor tovább léphetek. Már nem számítana semmi. Csak véget érne egy szempillantás alatt.
Hogy mi vár rám ha nem hibázom? Harcok milliói, kegyetlen gyötrelem de valami kimerítő megnyugvás. Elégtételt tudok venni. Meg tudom csinálni. Végezni fogok az összes seggfejjel akinek köze volt Kiara halálához.A napot is megbánják, hogy egyáltalán megszülettek. Mert tönkre teszem őket. Szépen, lassan de biztos tönkre fognak menni. Mi lesz velem? Én már nem változom.Ennél jobban nem lehet tönkre menni. Már csak a bosszúban látom a jövőt és a megnyugvást. Készen állok a harcokra. Nem most. De készen állok. El fog jönni a nap mikor bűntudat nélkül vethetem le magamat egy szikláról vagy ereszthetek golyót a fejembe. Mert amíg nem bosszulom meg életem szerelmének halálát, nincs jogom meghalni. Most már tudom. Megváltás lenne számomra a halál. Azt pedig nem érdemlem meg.Még nem.

~*~

Sziasztok!
Mit is mondhatnék? Sok mindent nem lehet. Ezer köszönettel tartozom nektek, olvasóknak, hogy még mindig itt vagytok és olvastok. Ismét négy véleményt kaptam, plusz 12 követőm lett és....*dobpergés*
Túl vagyunk az 1.000 megtekintésen! Pontosabban már húzunk az 1.400 felé de még csak most néztem meg. Komolyan nagyon hálás vagyok érte.Ez sokat jelent nekem. Ti vagytok a legjobbak♥.
A magán életem zűrösen alakul. Egyszer fent, egyszer lent. Komolyan ilyen az egész. Ne legyetek szerelmesek. Nem éri meg. Pláne nem egy bipoláris emberbe. Ezt szegény Kiaránk is taglalhatná nekünk és talán Kelsey is. Azt hiszem mindenkinek világos, hogy Kelsy miképpen gondol Justinra. Fura ez a szerelem. Sokszor ketté szed minket utána pedig az egekig emel. Nekem már most elegem van egészből 16 évesen. Jó nem? Na de a viccet félre téve komolyan zűrös napjaim vannak.Azt sem tudom, hogy hol a fejem. Hétfőn nulladik órában DÖK megbeszélésem van, utána hat órám van majd bent maradok egy órát amin tanulni fogok valószínűleg mert nyolcadik órában énekkar. Aztán kedden hét órám van ahogy szerdán és csütörtökön is. Ilyen "laza" órák vannak berakva hetedik órának mint mondjuk, egy jó kis föci a suli egyik legszigorúbb tanárával, vagy éppen történelem- bár a töri tanáromat imádom.-. Szóval még azt sem lehet mondani, hogy hetedik órában egy laza ének lenne vagy ilyesmi. Bár kedden hetedik órában osztályfőnöki van. De a DÖK miatt így is rengeteg plusz munkám van.Hétfőn máris angol dolgozattal kezdek, majd folytatja a sort a földrajz tanárom aztán kémiából írok majd valószínűleg felelés lesz töriből.( ez az egyetlen amire elég ha elolvasom majd mert ez megragad.Mindig imádtam a történelmet.) Ja igen. Amit még kihagytam. Irodalomból kötelezőket kéne olvasnom, jövőhéten felelek azokból is. A görög Istenek neveit, jellemzőit kéne megtanulnom a többi az már rendben van.És akkor még ki az az elvetemült, aki szerdán első órába TESIT rak? Komolyan.Tesit?! Élni nincs erőm.Na mindegy.Ez a középiskola. Gondolom nektek sem könnyebb.Viszont még mindig imádom a sulimat és tudom, hogy ez csak az én javamat szolgálja. Lassan versenyekre is készülnöm kell. Matekra is megyek idén , irodalomra mindenképpen, földrajzra is és szerintem a töri az elmaradhatatlan. Viszont még mindig nem érzem azt, hogy túl vállaltam volna magamat. A magánéleti gondok még így is jobban megviselnek mint az iskolai dolgok. Na mindegy.
Megint mennyit beszéltem, te jó ég! Hamarosan jelentkezem.Amint időm engedi.Most is csak azért tudtam jönni, mert lázzal és a szokásos náthás dolgokkal kiírtak kedden , most kezdtem jobban lenni volt ihletem így jöttem. Na. Puszillak titeket.Legyetek jók, elmúlt a nyár szóval most már nincs rosszalkodás. Gőz erővel hajtsatok rá a sulira mert ez az első!♥
~JustBetsy

#04 Női akarat

"- Mire gondolsz?-váratlan volt a hangja.Először azt sem tudtam, hogy mit reagáljak rá. Csak néztem Őt. Figyeltem ahogy az egyenes szálú haja lassan hátra lebben a levegőben.Mosoly játszott tökéletes, páratlan és hibátlan arcán. Szemében örömtől táncoltak a fények. Csak úgy csillogott.

-Hát nem tudod Kiara?-suttogtam őszinte meglepődöttséggel. Tényleg meglepett a dolog. Azt hittem ebben a képzeletbeli világban minden csak is kizárólag úgy történik ahogy Kiara akarja, vagy ha úgy  tetszik óhajtja.

-Nem.-megrázta fejét miközben a barna tincsek jobbra s balra libbentek. A szél pedig könyörtelenül újra az arcomba csapta illatát. Annyira valóságos, annyira igazi. Érzem ahogy a pulzusom az egekbe szökik,ahogy a szívem kalimpálni kezd.Borzasztó. Egyszerűen megöl a tudat, hogy van de még sincs. Talán már túlzottan elhittem, hogy nem véletlenül jelenik meg álmaimban. Magával ragadott az érzés, hogy létezik. Máshol, egy másik világban, más életformák között. De vajon ez lehetséges vagy a képzeletem teremtette nekem végső elkeseredettségében? Nehéz lenne megmondani, hogy melyik az igazság. Ebben a világban a valóság és a képzelet fura, leírhatatlan táncban keringenek az idők végezetéig. Egyszerűen néha már úgy érzem egyszerűbb lenne a semmibe merülni és hagyni, hogy az elkeseredettség hatalmába kerítsen. 

Ezerszer feltettem már magamnak a kérdést amióta az akit a világon a legjobb szeretek már nincs velem, hogy egyáltalán még miért kelek fel reggelente? Ilyenkor hosszú tépelődés után egyetlen válasz jut eszembe. A bosszú. Ez éltet. Semmi más. Egytől egyig meg fognak fizetni azért amit vele tettek."

* * *

-Így már tökéletes.- Kelsey előttem állva igazgatta öltönyömet.

- Biztos, hogy szükség van erre az egész felhajtásra? Nem lenne egyszerűbb ha csak bemennék és nem is tudom...- folytatni már nem tudtam. Fogalmam sincs, hogy Elena irodájában mit fogok tenni.

Elena Green. Egy bosszantó hárpia.Bár a tervek elsőre úgy szóltak, hogy pusztán csak én épülök be mint egy vevő az új ingatlanra végül Ryan Kelseyt is alkalmazta. Ex apósom igazán befolyásos ember és pillanatok alatt elintézte,hogy az előző asszisztenst kicsapják és végül a mi Kelseynk kapja meg az állást.

Ha jellemeznem kéne Elenat, semmi jó nem szerepelne a leírásban. Kelsey majdnem két hete dolgozik nála. Egyszerűen gyűlöli a nőt, de mind a ketten tisztában vagyunk vele, hogy szükség van erre. Bár tény, hogy Ő nem Kiara miatt teszi mint én. Ő miattam épült be. Nem hagyja, hogy hülyeséget csináljak. Egyedül.

- Igen, erre szükség van. És ne feledd. A füles ott van a füledben. Mi is hallunk majd téged és te is hallasz majd minket. Jól nézel ki. Örülök, hogy rávettelek a borotválkozásra és a hajvágásra.- kedvesen rám mosolygott, arcán gyengédség és szeretet pihent meg. Apró, törékenynek látszó keze a mellkasomon pihent meg, majd emelkedett fel mikor a levegőt vettem.Le és fel. Tökéletesen egy ütemben velem. Tekintetünk találkozott és nem voltam képes elszakítani szemeimet az övétől. Tengerkék íriszében aggodalom és valami megfogalmazhatatlan érzés keveredett. Mint a háborgó tenger a napsütötte part tengerpartját nyeldesve. A szeretet lenne ez ami féltésről árulkodó arcára valami melegséget fest? Akármi is legyen az vigyáznom kell rá. Dédelgetnem és őriznem kell.

- Még a végén Elena rám mászik.-hangom egészen halk és rekedt volt de mégis,  magam sem tudom, hogy miért de úgy éreztem meg kell szólalnom, meg kell törnöm ezt a tökéletes csendet. Ezt ami már annyira intim kezdett lenni ami számomra az elmúlt fél év tükrében szinte elviselhetetlen. 

- Annak nagyon örülnénk. Tudod, hogy ez a cél.- felsóhajtott, mintha nem lenne kedvére a dolog.- Minél jobban a közelébe férkőzől annál több minden fog kiderülni, annál többet tudunk majd meg. Elena le akar majd veled feküdni...neked pedig.- elhallgatott. Volt valami ki nem mondott a levegőben. Én sem akartam ezt és érzem, hogy ő sem. Azzal tisztában vagyok,hogy én miért nem. Dehogy Ő mire gondol azt nem tudom. Nem fér a fejembe, semmi nyomós érv nem jut az eszembe.

- Nekem pedig meg kell dugnom. Tiszta sor.- próbáltam lazának mutatkozni, hogy ne látszódjon rajtam a gyengeség és az, hogy mennyire irtózom a gondolattól is. Nem tudom elképzelni, hogy valaha még fogok úgy szeretni valakit mint Kiarát. Ez oké. De egy sima, érzelemtől mentes szexről van szó. Megdugom, ő teljesen oda lesz és szépen fecsegni fog az alkohol és a szex okozta extázistól. Viszont még így is, hogy feladatként fogom fel nehezemre esik még a gondolat is. Nagyon remélem, hogy a jó öreg gonosz, csak a második nevemen emlegetett , Drew nem hagy majd magamra. Most szükségem lesz arra, hogy kikapcsoljam Justint és Drew vegye át az irányítást a testem felett.

-Igen. Tiszta sor.- suttogta, mielőtt ellépett volna tőlem az ajtófelé menekülve. Halkan felsóhajtottam, ezen kívül pedig nem mondtam semmit. Mit mondtam volna? Hogy ne menj? Hogy maradj? Hogy nem kell félned? Hiszen azt sem tudom, hogy ezt a szarságot hogyan fogom legyőzni. Nem törődhetek mások érzésével és helytelenítésével. Jelenleg nem számít, hogy Kelsey megvet azért amit tenni készülök. Leitatok, megdugok, még tovább itatok majd teljesen kiszedek titkokat egy hárpiából. Mi ebben a nagy dolog? Kiara előtt is csináltam ilyet ha így hozta a kényszer. Most is menni fog.

* * *

Az irodaház bejáratánál ellenőrizték a személyi adatokat. Egy hamis igazolvány melyen Drew Bruce neve állt és máris átengedtek az ellenőrzésen. Csöppet sem aggódtam az iratok miatt. Biztos vagyok abban, hogy Ryan jó munkát végzett és ezek az okmányok felérnek egy igazival. Még a hozzáértő emberek sem, nemhogy a laikusok, veszik észre, hogy nem eredeti. 

Hogy miért tettük ezt? Egyszerű. A személyiségünknek titokban kell maradnia. Senki nem tudhatja meg, hogy Kelsey Smith aki az én szolgálatomban áll teljesen megegyezik Anastasia Good személyével. Még csak sejteni sem sejtik, hogy Drew Bruce egy és ugyanaz Justin Bieberrel aki alig pár hosszú, szinte egy örökkévalóságig tartó hónapja vesztette el a barátnőjét. Mert ha ezt megtudnák rájönnének, hogy ki is vagyok én. Nem kockáztathatom a kilétemmel ezt az akciót. Életem legfontosabb küldetése. Az érzelmeket Justinnal együtt kikapcsoltam akkor mikor ma reggel autóba ültem. Felöltöttem egy arcot ami sokkal inkább Drew személyiségéhez passzolt. Kifejezéstelen, hideg és távolságtartó. Drew nem ismer határokat ha a brutalitásról van szó. Ha kell kegyetlen gyilkológéppé fog változni a harcok során. 

Kelsey- az itteniek csak Ananak hívják a fedőneve miatt így becézik- egy hatalmas, fehér asztal mögött ült. Hosszú barna haja lófarokban a feje tetejére kötve.A reggeli királykék, testhez álló ruhát viselte bőrszínű magassarkújával. Tekintetéből eltűnt a gyengédség. A változás, ha csak számomra is, de jól látható volt. Kétség sem fér hozzá, hogy mind a ketten felöltöttük a szerepünkhöz illő viselkedést.

- Mr. Bruce.- egy kívülálló számára ugyan az a megjátszott mosoly jelent meg az arcán , de én jól tudtam, hogy ez most nekem szól. Egy bátorítás Justin számára. Hálás voltam a gesztusért. Egy enyhe , félig leereszkedő féloldalas mosolyt vetettem felé. Legszívesebben a legszebb, legigazibb felfelé görbülő vonalt rajzoltam volna az arcomra, hogy Kelsey tudja, hogy mennyire sokat jelent nekem, de tudom, hogy ezzel is kockáztatnám a látszatot, hogy nem ismerjük egymást.- Miss. Green már várja.

- Tudom ömm.. Elnézést, kedves. Hogy is hívják?- megköszörültem a torkomat. A névkártyájára bámultam mint aki most látja először ezt a nevet.- Anastasia. Gyönyörű neve van.- eresztettem meg ismét egy, csak félig megjátszott mosolyt.

- Köszönöm. Kérem legyen türelemmel. Telefonálok a főnökasszonynak, de ha minden igaz két percen belül már mehet is hozzá.- hivatalosak voltunk mind a ketten. Figyeltem ahogy Kelsey, Anastasiaként precízen és pontosan beüt egy számot majd az iroda központját a „főnökasszony” irodáját hívja fel. Váltottak pár szót, amire én nem is annyira figyeltem. Tekintetem a fekete és fehér uralkodási területén kalandozott. Az egész épületre a fekete, fehér és néhol a barna más-más árnyalata a jellemző. Viszont ezekkel együtt is, szerintem a faalapanyagú bútorok miatt meghitt és barátságos. Ki gondolná, hogy gyilkosok egy kisebb, nagyobb csoportja bújik meg ezek a falak mögött.

Pár perc ácsorgás után Kelsey utamra is engedett. A liftben egyedül állva nem mondanám, hogy izgultam, sokkal inkább kalandozott a fantáziám. Gondolataim valahol máshol jártak. Az előző esti gyönyörű teremtményem lebegett a szemem előtt. Ez már kezd beteges lenni. Mindig mikor akad akár két magányos, egyedül töltött szabad percem azonnal őt látom magam előtt. Azokkal a gyönyörű szemekkel néz rám. Rózsaszín ajka vágyakozva ketté nyílik.Istenem! Nem létezik. Egyszerűen ilyen a mesében sincs.Ki kell vernem a fejemből. Nem agyalhatok mindig rajta. Most nem lehet.

Előreszegeztem tekintetemet. Egyenesen Elena irodájának ajtajával szemeztem amint kinyílt  a lift ajtaja. Gyorsan szedtem a lábaimat, az adrenalin felszökött az ereimben. Hihetetlen erőt éreztem magamban. Úgy éreztem, hogy bármire képes vagyok és nincsenek előttem akadályok. Minden lehetséges ha nagyon szeretném. Küzdeni fogok a végsőkig.

A szívem hevesen kalapált a zakóm alatt. Ellentétben azzal amit Kiara mellett érzek most nyoma sem volt a gyengédségnek. Nem ezért esett ki majdnem az egyik legfontosabb szervem a helyéről. Mélyről fakadó gyűlölet és harag szakadt fel bennem. Utáltam magamat amiért így érzek. Ezek a bűnös érzések minket, önmagunkat is bűnösökké és gyengévé tesznek. Mikor cselekszel soha nem hagyhatod, hogy tetteidet a harag vezérelje. Annak soha nem lesz jó vége. Ha bosszút akarsz tiszta fejjel kell elérned. Mert csak így lehetsz ott mindig teljes emberként. Ki kell zárni az érzelmeket és kívülállóként tekinteni az előttünk álló feladatra. Csak így sikerülhet.

Ujjaimmal kettőt kopogtam az ébenfekete ajtón. Csendes és kihalt volt  az irodaház ezen folyosója. Szöges ellentétben azzal amit lent láttam. Hisz lent emberek jöttek, mentek. Egymást kerülgetve szalonoztak jobbra s balra. A hirtelen támadt csönd valamilyen mértékben zavart keltett bennem. Félelem keveredett volna vele? Nem.A félelmet mint egy gyáva érzést még hírből sem ismerem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ismerjem. Az én „szakmámban” azt aki fél megölik, eltiporják és megsemmisítik. Nekem pedig túl kell élnem. Még egy kis ideig és utána nem érdekel, hogy mi lesz velem. 

- Igen? 

Elena hangja zökkentett ki mély gondolataimból. Milyen szóval jellemezhetném a legjobban? Hosszas gondolkozás után sem tudnám tökéletesen összefoglalni. Tiszteletért sóvárgott a hangja, mégis mintha egy erős, céltudatos nő beszélt volna. Egy nő aki csak dolgozni akar a nagyvilágban és érvényesülni a férfiak között. De milyen áron? Ember életeket követelve?

Tenyerem erősen megmarkolta a hideg fém kilincset. Egy pillanatra lehunytam szemeimet, hagytam, hogy a levegő beáramoljon a tüdőmbe, hogy az oxigén végig járja a szervezetemet. Nem tartott az egész pár másodpercnél tovább mégis úgy éreztem, hogy ez készített fel igazán arra amit tennem kell majd. Lenyomtam a kilincset, majd egy finom mozdulattal belöktem az ajtót.

A látvány ami fogadott nem mondhatnám, hogy különösebben meglepett volna. Elena szőke haját hátra vetette, fehér, csipkés blúzát kényelmesen kihúzta lila , teljesen testhez simuló szoknyájából, fehér magassarkúja pedig az asztal előtt hevert, míg ő az asztalon ült. Kecsesen előre lendítette a lábát, gurulós széket húzott önmaga elé.

- Foglaljon helyet, Mr. Bruce. Már vártam önt. Kávé az asztalon, pont úgy ahogy szereti. - meglepődtem azon, hogy tudja hogyan iszom a kávémat.- Múltkor csak futólag találkoztunk amíg időpontot kért, de az asszisztensem megjegyezte.- laza mosolyt engedtem meg magamnak. Ha az ő általa Anastasianak ismert Kelseyre gondol akkor szegény már több mint tíz éve megjegyezte.

- Jó napot, Miss. Green.- lazítottam a zakómon, egy gombot kigombolva, igazi üzletemberhez méltó testtartással foglaltam el a kijelölt helyet.- Látom hosszú napja volt. A lazítás senkinek sem árt.- igyekeztem szívtipró mosolyomat elővenni, hagytam, hogy fogaim is látszódjanak egy bizonyos mértékig.

- Ne is beszéljünk róla.- mély levegőt vett, majd látványosan kifújta.- Az ilyen napokon hiányzik egy igazi férfi aki megmasszírozza a lábamat,a vállamat és közben meghallgat. Viszont elég is belőlem. Az apósa szép kis pénzt fizetett azért, hogy most itt ülhessen. Gondolom vannak tervei az ingatlannal kapcsolatban. 

- Szegény apósom nem tudja mire költeni a pénzét.- félig viccelődve, félig komolyan beszéltem.- Ezért szeretné, ha felújítanánk a nyaralóját. Sokáig tépelődtünk, hogy melyiket a háromból. Ez történik ha az embernek már túl sok a pénze.

- Én azért annyira nem sajnálom Ryant.- nevetett fel az előttem ülő gonosz nőszemély.- Apropó. Drew. Nem haragszol ha tegeződünk?  Fiatalok vagyunk még. Attól mert sikeresek vagyunk még nem kell őskövületként viselkednünk.

-Mertem remélni, hogy lehet róla szó, Elena.- játékosan rákacsintottam, mielőtt hátra dőlve felkészültem volna a több órás építészeti ötletekkel telezsúfolt beszélgetésre. 

* * *

-Mára végeztünk.- Elena lepattant -igen, szó szerint lepattant- az asztalról, ruganyosan, mezítláb lépkedve az iroda fehér szőnyegén vitrines szekrényéhez igyekezett.- Vezetsz ?

- Nem.- megráztam a fejemet.- Sofőrrel vagyok.- hát persze, hogy sofőrrel vagyok. Nem lenne túl hiteles leitatás ha én magam legalább minimális szinten nem iszok vele együtt.

- Akkor gondolom egy remek évjáratú vörösbor nincs ellenedre.- játékosan rám vigyorgott amit legjobb színészi tehetségemet előszedve viszonoztam neki. - Van itt két pohár is. Szerintem a többiek lassan elmennek. - felemelte a csuklóját, kifinomult, nőies karórájának kijelzőjét figyelte.- Már elmúlt hét óra. Ketten maradtunk. Persze csak ha nem bánod, hogy marasztallak.

- Ó, már miért bánnám?- nevettem fel színtelenül, de ez számára nem tűnt fel.- Kellemes társaság vagy, érdekes.- hazudtam.- Jó itt. - kontráztam rá még egyszer.- Viszont ha neked van valami dolgod csupán udvariasságból nincs szükség vendéglátásra.- igyekeztem minél természetesebben mosolyogni.

Elena mint aki meg sem hallotta úgy közeledett felém, letette íróasztalára a két poharat majd kérdezés nélkül majdnem teletöltötte azokat. Csak remélni tudom, hogy van ott még ahonnan ez az egy üveg jött.Szükség lesz rá, ha ez a nő ilyen ütemben akar inni. Ki tudja, előfordulhat, hogy még a Kelseytől kapott csodaport is bele kell kevernem majd az italába. Az ütne neki rendesen.

- Igyunk az új ismeretségre, a fantasztikus férfiakra és a nőkre akik meg is akarják szerezni őket.- ismét az üveg asztalra telepedett fel, viszont ellentétben az előbbi esettel most egyenesen elém ült. Szétnyitotta lábait,kecses mozdulattal közelebb vonta kényelmes székemet magához, egyenesen rám nézett le.Ajka ketté nyílt én pedig biztos voltam benne, hogy innentől kezdve nyert ügyem van.

- Én a nőkre iszom.- suttogtam halkan, mielőtt lecsuktam volna szemet és hagytam volna , hogy ajka az enyémre vándoroljon. Kérlek Kiara bocsáss meg nekem!

* * *

Sziasztok!

Nem is tudom, hogy mit mondjak.Itt volt a nyár és én alig voltam. Viszont ha jobban átgondolom akkor annyira nem bánt mint kellene. Tudom ez pocsék dolog te tényleg így gondolom.A saját életem most sokkal fontosabb volt. Sajnos kórházban is volt az elmúlt időszakban. Persze jó dolgok is történtek de ha összegezni akarom az elmúlt hónapot a vegyes szó lenne a legjobb kifejezés. Olyan emberekkel is lehetőségem volt találkozni akikkel azt hittem soha nem fogok. Fantasztikus érzés volt számomra. De ezzel együtt is emlékszem azért a nehéz pillanatokra is. A kórházban esélyem sem volt arra, hogy írjak és nem is akartam.Utána itthon sem volt túl sok energiám vagy éppen időm rá. Ma úgy döntöttem, hogy ihletem is van és akkor befejezem ezt a részt.

Iskola.

Igen, így kiemelve, színt adva neki. Hogy miért? Mert akár egy nagy kérdőjel is lehetne ez a szó számomra. Legalábbis ha a bloggal akarom összekötni akkor mindenképpen. Mert fogalmam sincs, hogy mennyire lesz rá időm. Reméljük a legjobbakat.Lehet, hogy havonta jelentkezni fogok és az még a jobbik eset.Tavaly felkészítő évem volt, idén keményen gimnazista leszek. Félek? Nem. Ez a szó nem szerepel a szótáramban. Komolyan. Nincs mitől tartanom.Tudom, hogy a tőlem telhető legjobbat fogom nyújtani. Lehet, hogy kevesebbet leszek gépen, sőt ez biztos de még így is megéri.A blogot pedig nem szeretném befejezni.Amikor csak tudok jelentkezek.

TI

Nem elég, hogy kiemelem, még csupa nagybetűvel firkáltam ide ezt a két betűt. Ti. Ez nekem nagyon sokat jelent. Négy kommentet kaptam és 11 feliratkozóm van.Hogy mi önti el ilyenkor az embert? Hála és elégedettség. Én nagyon elégedett vagyok.Kihasználhatnám, hogy Magyarország legsikeresebb Justin oldalát vezetem, de nem teszem. Szeretnék mint JustBetsy érvényesülni és előre jutni.Eddig pedig remekül haladok ezzel. Köszönöm a támogatást és azt, hogy még mindig várjátok a részeket, noha elég megcsappanva érkeznek. Millió szeretet és hála nektek♥:)

~JustBetsy

#03. Az első nyom

-Egy ujjlenyomat?-hangom akaratom ellenére magasra szökik.Döbbenten meredek az előttem ülő emberre. Egy ujjlenyomat.Egy nyom.A remény egyetlen , apró szilánkja. Semmi más. Nekem mégis annyit jelent.Fontos. Dédelgetem,ízlelgetem a dolgot. Remény.Szétáramlik az ereimben.Egy életre lekötelez, fogságba ejt én pedig örömmel vagyok a rabja.

-Igen , Justin. Egy ujjlenyomat.Tudom kevés de...-hirtelen kutakodni kezd az íróasztal rejtélyes fiókjában, ezzel pedig azonnal felkelti az érdeklődésemet. Nézem a mozdulatait és meg nem tudnám mondani, hogy mit fog tenni.

Talán fegyvert fog előrántani. Suttogja azonnal a tudatalattim.Bosszúsan összehúzom a szemöldökömet és nagyot nyelek. Ryan nem tenné. Nem most, nem ebben az állapotban ahogy vagyunk. A kettőnk közötti kapcsolat most kezd a helyes irányba vergődni.

-Ezt nézd át. Foglalj helyet.- a szoba közepén elterülő díványra terel én pedig kényelmesen zuhanok a fehér kárpitra. Az előttem lévő üveg asztalra pillantok. Egy barna,márványból faragott kutyát ábrázoló kis szobor foglal a közepén helyet. Elmosolyodom egy pillanatra. Ezt én vettem Ryannek Kiarával, karácsonyra. Mennyire örült neki! Imádja a kutyákat, van is nekik kettő. Imádta a kicsi szobrot. A sötét márvány remekül megformált darab. Egy francia szobrásszal készítettem. Hetekig dolgozott rajta.Megérte.

-Azt hitted már elváltam tőle?-felpillantok, Ry kérdően néz rám, szemöldöke a magasba emelkedik. Válaszul csak egy halovány mosolyot küldök felé. Sok mindent hittem Ryan...sok mindent.

Ráveszem magamat erőnek erejével, hogy csak és kizárólag a feladatra koncentráljak. A mappára meredek amit egykori apósom nyomott a kezembe.Zakatol a szívem.Mi lehet benne? Nem vagyok túlzottan türelmes ember. Szeretem ha a dolgok az irányításom alatt vannak és minden úgy megy ahogy elterveztem. De ez most kizökkent.Mert fogalmam sincs, hogy mi lehet benne.

Kinyitom. Meg kell tennem. Nem félhetek ezektől a dolgoktól.Azonnal olvasni kezdem.

„ NÉV: Elena Green.

ÉLETKOR: 27

ÁLLÁS: Vezérigazgató a Green építkezési és renoválási vállalatnál.

Aszisztens: Natalia Jorden

Egyéb információk: Pár éve beperelték őket hamisítás és sikkasztás vádjával. Elena egy nagyobb összegű címletet perkált a hatóságoknak, hogy ejtsék a vádat. Ezen kívül Elena szeretője két éve eltűnt, majd kb egy éve újra feltűnt. A férfit James Wilsonnak hívják. „

Egy pillanatra lefagytam. Az a James Wilson? Istenem. Mi a szarba kevertem magunkat? Előre tudhattam volna. Miért nem gondoltam erre? James. Ez kellett volna, hogy legyen az első tippem.

Felpillantottam Ryanre, aki feszülten várta a reakciómat.Mit vár mit mondjak? Egyenesen a szemébe néztem. Tekintetem eltökélt volt ahogy az övé is. Mind a ketten tisztában voltunk vele, hogy a másik nem fog engedni.

- James Wilson.-ejtettem ki a szavakat alig, de mégis tisztán hallhatóan. Csak az hallhatta meg aki figyelt. A szoba néma csendjében mintha üvöltöttem volna. Egy pillanatra még úgy is éreztem, hogy megtörtem a közénk telepedő néma várakozást.

-Te tudod ki ő?-kérdően pillantott felém. Szemeiben a kíváncsiság égett. Lassan előre hajolt a székében, mereven figyelt. Engem. Egyenesen rám koncentrált és várta, hogy mondjak valamit.

-Ryan nem hiszem el, hogy te nem ismered.-forgattam meg szemeimet, amit azonnal meg is bántam.- Nos. Jobb, hogy nem ismered.- nyeltem egy nagyot, újra a papírlapokra meredtem.-James Wilson egy elég befolyásos díler és gengszter. Fegyvereket árul, hamisítás, sikkasztás. Minden amit el tudsz képzelni. A poén az egészben az, hogy a rendőrségen olyan kapcsolatai vannak, hogy nem tudják megfogni. Egyszerűen a markában vannak. Ahogy nekem is. James meg én mindig harcoltunk a területekért.-a velem szemben ülő férfi kérdő, zavart tekintete kedvéért magyarázni kezdtem.- A területek ahol „dolgozunk”. Ezekért meg kell küzdeni. Mert egy helyen, két nagy kutya nem lehet.James az idősebb,már elég ideje a keze alatt volt az északi rész. Én fiatal és bátor vagy inkább vakmerő voltam. Elszántan küzdöttem, és elhatároztam, hogy nekem az a terület kell. Ma már az én kezem alatt van. Én irányítok mindent. Na de milyen áron? Kiara az után halt meg, hogy én átvettem volna az irányítást. Ez a különbség köztem és James között. Ő ártatlan gyerekeket és nőket is képes bántani. Ártatlan embereket ölt meg a hatalom miatt. Én ilyet soha nem tennék. Embert már öltem. A fenébe! Hisz ismersz Ryan. Öltem már embert, ahogy te is. -egy amolyan, mindent-tudok-szóval-ne-tagadd pillantást vetetett exapósomra.

-Justin én már régen kiszálltam ebből a bizniszből. Már ezer éve kiöregedtem. Nem az én pályám. Ma már tisztességesen játszom.-miközben feltolta szemüvegét, elégedetten hátra dőlt a székében.

-Ezzel tisztában vagyok.- nyugtattam meg.- Te jó ember vagy. A múltad az a múltad. Ennyi. Majd egyszer nekem is csak a múltam lesz ez az egész. De nem most. Előtte még egytől egyig megölöm a szerelmem gyilkosait.

- Nehéz bevallani. Viszont most ugyan azon az oldalon állunk Justin.- hanyag mosolyt vetett felém, majd feltápázkodott a székéből, és tudtam, hogy ezzel befejeztük ezt a beszélgetést mára.- A mappa maradjon nálad. Olvasd végig. Elena lesz az első nyomunk. Holnap szeretném ha kérnél tőle egy időpontot. Azt akarom, hogy az ügyfele legyél. Épülj be és tudj meg többet róla.

~*~

Ugyan nekem már nagyon régen adtak utasításokat, most mégis követni fogom őket. Megszoktam, hogy én vagyok aki irányít. De ebben az esetben ettől el kell tekintenem. Mind a ketten ugyan azon az oldalon vagyunk és jobban fekszik nekem ez a felállás. Inkább én végzem a piszkos részét a melónak. Szeretném látni azt a hárpiát. Legszívesebben most berontanék a házába és addig verném amíg lélegzik. Jó nagy kurva. Valód prosti volt mielőtt James oldalára került. Biztos vagyok benne, hogy a kapcsolatuk többre vezethető vissza mint két éve. Annyi, hogy James két éve eltűnt. Majd egy évre rá előkerült. Addig mit csinált ez a lotyó?

Fáradtan dőlök hátra a forró vízben. A habok nyeldesik a testemet. Jó most így. Csak bámulom a plafont, néha meghúzom a boros üveget és csak vagyok. Semmi nem számít. Egy valamire tudok csak koncentrálni az pedig a holnap. Találkozom Elena Greennel. Nagy önuralomra lesz szükségem, hogy ne lőjem szitává az első adandó alkalommal. Be kell épülnöm. Jézusom. James fel fog ismerni. Vagy még sem? Igaz ő Derekként ismer. Ez olyasmi mint a „művész név”. Plusz soha nem látta az arcomat. Minden egyes alkalommal maszkot, ha más nem kendőt viselünk. Ez amolyan csapat dolog. Valami ami összeköt minket.

Megmosolyogtat a gondolat. Hol van az már mikor én művész akartam lenni? Kissrác koromban még éltek bennem ezek a vágyak. Énekes akartam lenni. A világot szerettem volna járni és csak élni az életet. De minden szertefoszlott. Nem lett belőlem nagy sztár, sőt. Még kicsi sem. Csak vagyok. Azt hiszem feleslegesen tanultam meg zongorázni, gitározni, dobolni és trombitálni. Oh, igen. Kicsinek még komolyan vettem, hogy lehet belőlem valaki. Dehogy lehet! Ugyan az a senki vagyok mint amikor megszülettem. Semmivel sem vagyok több. Bár ha belegondolok akkor talán még kevesebb is lettem. Hisz egy picike csöppség még ártatlan.Én pedig minden vagyok csak ártatlan nem.

„-Már azt hittem soha nem jössz el hozzám.- döbbenten pislogtam a fénybe ami teljesen elvakított. A hang ami gyengéden simogatta a testemet tudtam kihez tartozik. Egyetlen ember lehet az. Senki más nem képes így elbűvölni néhány elejtett szóval.

-Én mindig itt vagyok. Egy helyben tengődöm a mindennapok között.- suttogtam elszoruló szívvel. Istenem!Hogy mennyire hiányzik nekem.Azt az egyet tudnám, hogy miért vetted el tőlem.Nem érdemeltem meg. Ebben biztos vagyok. Sokkal jobbat érdemelne nálam. Jóval jobbat.

- Justin. Meg kell értened, hogy...Oh! Hogy is mondhatnám el neked?- szemei szikrákat szórtak.- Nézz magadra , kedvesem! Ez nem az a Justin akit szeretek és nem az a Derek akit ismerek.-komolyan, elszántan nézett rám.- Szedd össze magadat.

- De...Kiara értsd meg, hogy nélküled semmi nem ugyan az.- motyogtam zavartan.- Nem olyan jó lélegezni, nem olyan jó mosolyogni. Nevetni? Nevetni hat hónapja nem nevettem. Enni sem jó. Inni...Inni csak alkoholt jó, mert olyankor semmit nem érzek. Olyankor csak úgy vagyok. Semmi több. Én nem vagyok ugyan az a Justin. Soha nem leszek már ugyan az. Elvesztettem valamit. Ez a valami pedig te vagy.

Hogy mennyi volt az igazság ebben amit mondtam? Minden egyes betű tele volt igazsággal. Kiarának nem hazudnék. Ahogy magamnak sem. Nem tudok élni nélküle. Kit akarok átverni. Nélküle nem vagyok ugyan az az ember. Már abban is kételkedem, hogy még ember vagyok.Pedig annak kell lennem. Egészen biztos, hogy az vagyok. De vajon mennyire?

-Nélküled sem. Egyáltalán nem. Nincs olyan pillanat, hogy ne járnál az eszemben. Minden áldott percben vagy a perc egy apró töredékében rád gondolok. Előttem van az arcod, a mosolyod. Az, ahogy rám nézel. Minden, érted? Mindenre tisztán emlékszem. Semmit nem felejtettem, ahogy te sem. Nem kérem, hogy lépj túl rajtam. Sőt. Nem akarom, hogy elfelejtsd azt amink volt. De utállak így látni.- néztem azt a meggyötört arcot, figyeltem az ajkát ami folyamatosan csak artikuláltan formálta a szavakat. Nem tudtam mit mondani. Mit kellett volna mondanom?

-Soha nem beszéltél arról, hogy mi vagy te, hogy miért vagy az álmaimba. Soha nem kérdeztem, de... talán itt az ideje, hogy beszéljünk erről.-suttogtam, miközben lassan leereszkedtem a homokba, majd a tengerre szegeztem a tekintetemet. Még így, álmomban is érzem a tenger sós illatát, a szellő lány simogatását az arcomon. Legszívesebben csak ülnék itt és nézném a végtelen kékséget.

- Ez hogy kapcsolódik ahhoz, amiről beszéltünk?-Kiara apró testével gyengéden leereszkedett mellém. Aztán mintha csak meggondolta volna magát, kicsi, ruhanyos lábát átlendítette az enyémen, s úgy ült az ölembe, hogy szemtől szembe kerülhessünk.

- Sehogy.De egyelőre hagyjuk ezt a szarságot.- mosolyogtam kedvesen rá. Ujjaimat a derekára vezettem. Hagytam, hogy kényelmesen elhelyezkedjen. Lassan előre hajolt a vállam gödrébe fészkelte magát.

Éreztem testének melegét. A sós tenger illatával együtt bőrének és hajának illata is megcsapta az orromat. Mint egy halálos egyveleg úgy terült szét a testemben és futott végig az ereimben. Mai napig nem tudtam megszabadulni Kiara Keys bűvköréből. De az őszintét megvallva nem is akarok.

Emlékszem az első találkozásunkra. Nem volt túl szerencsés ez az összefutás. Mindent megadtam volna, hogy akkor senki ne lásson. A szüleim és az öcsém halálának évfordulóján jártunk. Ezeken a napokon, így tíz év után is hajlamos vagyok magamba fordulni és semmiről sem venni tudomást. Ez vagyok én. Egy kemény srác aki egy dátumtól összetörik.

Csak ültem a fűben és a felkelő napot figyeltem. A sugara még élettelenk voltak és erőtlenek de már így kora reggel is melengette a bőrömet. A zsebembe túrva egy újabb cigit szedtem elő és gyújtottam rá ismét. Csak ültem ott. Néztem a madarakat, a virágokat és igyekeztem teljesen kizárni a külvilágot. Mert nem volt rá szükségem. Üres voltam. Én voltam az aki igazán üres lett. Nics már semmim.Már nagyon régóta nincs semmim és senkim.

~*~

Sziasztok.:) Mit is mondjak. Ömm... Két nagy dolog. Flóra. Köszönöm minden egyes szót amit itt hagytál nekem. Fantasztikus érzés. Úgy gondoltam, hogy itt reagálok neked nem hozzászólásban. Tényleg köszönöm. Már ezer éve mellettem vagy és olvasod a blogjaimat. Örülök, hogy újra hallottam rólad. Sokat jelent nekem. Imádlak csajos.<3

A másik pedig.

A Living in a Dream megkapta az első díját!Nagyon köszönöm Loren Beliebernek. :))

A 10 dolog magamról:

1. BELIEBER FOREVER.<3

2. Smiller.<3

3. A Justin Bieber Hungary főszerkesztője lennék.

4. 11 éves koromtól kezdve érdekel komolyabban az írás.

5. Az eddigi kedvenc történetem egy utálkozó miatt fejeződött be, de mégis örömmel kell erre gondolnom mert ezért kaptam meg életem első könyvajánlatát. Jelenleg is dolgozunk ezen, ha betöltöm a bűvös 18-as életévemet akkor komolyabban rá fogok feküdni erre. Addig csak az ötletelések mennek.

6. Koleszos vagyok.

7. Szeretek tanulni. Most kövezzetek meg de komolyan. Persze a nyári szünetet sem vetem meg.;)

8. Lila mániás vagyok. De már Justin előtt is az voltam.

9. Imádok rajzolni. Animekat főképpen.

10. Szeretnék eljutni egyszer Kanadába és Angliába.

A 10 kérdésre a válasz:

1. Mióta írsz blogot?- 11 éves koromtól kezdve vezetek blogokat. De nem vagyok valami kitartó, remélem ez most másképpen lesz.
2. Szereted a fagyit?- A húgom jobban de én sem vetem meg :D
3. Van olyan híresség akire felnézel? Ha igen, miért?- Biztos alapvetőnek tűnik, de Justin Bieberre. Most lehet akármit mondani, hogy kiszámítható stb. De akkor is rá nézek fel a legjobban, Demi Lovato mellett. Fantasztikus emberek és fantasztikus utat jártak be. Egy elég kemény múlttal maguk mögött. Szerintem semmit nem kell mondanom.
4. Kedvenc étel?- Minden ami a mama konyhájából jön ki.:)
5. Kedvenc ország, ahol még nem voltál és szívesen meglátogatnád?- Kanada <3
6. Kedvenc színésznő?- Nina Dobrev. Istennő! <3
7. Sportolsz?- Igen, sokáig táncoltam azt most kezdem újra és kosaraztam. Most már sajnos nincs időm rendszeresen de amiko időm engedi elmegyek egy-egy edzésre.
8. Milyen érzések vannak benned, mikor írsz?- Ez a kérdés kifejezetten tetszik. Nehéz lenne megmondani. Mikor írok nem gondolkozom.A szavak jönnek egymást után a kezem meg csak jár. Egyszerűen... Ilyenkor nem vagyok itt. Testben igen de lélekben teljesen máshol járok. Valahol messze, ahol csak én vagyok és az amit szeretnék. Ha nagyon beleélem a karaktereim helyzetébe magamat akkor van, hogy elsírom magamat egy borúsabb résznél vagy éppen velük örülök.Nehéz lenne összefoglalni, hogy ilyenkor milyen érzés költözik az emberbe. Ezt csak az érti aki átélte már. Elmagyarázni lehetetlen.
9. Olvasod valmelyik blogomat?- Még nem. Szeretném viszont. A cseresznyevirágot úgy döntöttem, hogy most elkezdem.:)
10. Beszélsz idegennyelvet?- Igen. Németül és angolul valamennyit. Németet tanultam sokáig de egy éve nem beszéltem, viszont jövőve azt is felveszem.

Nos. Az igazság az, hogy én összesen nem olvasok 10 blogot.És nem vagyok a díj küldések híve. Valahogy nem tudom. Kevés blogot olvasok. Szóval nálam ez ezért is kiesik. De azért nagyon köszönöm, rettentően jól esik! <3

#02 A játék kezdődik!

A dallam ami megtöltötte az autó belső terét ismerős volt.Automatikusan oda nyúltam és feltekertem a hangerőt.A zene hangosan dübörgött, verte a basszust.Ellazultan ültem, két kézzel szorítottam a kormányt, mert tisztában vagyok vele ha esetleg hagyom, hogy  a kezeim is ellazuljanak annak nem biztos, hogy jó vége lesz. Tényleg ordítva menekülnék a halál torkába.Fogalmam sincs, hogy mikor leszek újra a régi Justin. Az aki nem akar meghalni, aki nem akarja feladni ezt az átkozott küzdelmet. 

Mindannyian cipeljük a saját keresztünket.Mindenkinek ott van valami a múltjában amire nem büszke. De az én életem más.Az enyém tele van ilyennel. Nehéz lenne megmondani, hogy egyáltalán van-e olyan amire büszke vagyok. Egy biztosan akad. Kiara Keys. Rá büszke vagyok.Büszke vagyok arra, hogy az enyém volt. Arra, hogy küzdöttem érte. Arra, hogy őt tényleg őszintén szeretni tudtam. De gyűlölöm és megvetem magamat azért ahogyan végződött a dolog.

Pedig még csak nem is én öltem meg. Gyakorlatban nem. De elméletben minden képpen. Olyan boldog volt. Sugárzott az arca, nevetett, gondtalan volt. Azt éreztem, hogy a közelemben most először ennyire önfeledett és boldog.Mindig boldog volt valamilyen szinten.Ő mindig mosolygott, nevetett. Legalább is az esetek nagy részében. Ha vitatkoztunk Ő volt az aki hamarabb beadta a derekát és elmosolyodva nézett rám úgy, hogy a szívem is meglágyult tőle.Viszont ez más volt. Ott ültünk, egymás szemébe bámultunk és nevettünk a világ gondjain. Ki gondolta volna, hogy pár perc és a világ minden baja a mi nyakunkba fog szakadni?

Felsóhajtva kapcsoltam be az indexet és húzodtam le balra.Ki akarom kapcsolni az agyamnak ezt a részét. Nincs erőm gondolkozni. Egyszerűen nem megy. Mikor lehúzódtam akkor ért véget egy kellemes ritmusban ragyogó zene és elkezdődött valami reggeli rádiós műsor. Nevettek, cseverésztek benne. Csak tudnám honnan fakad az emberekben ez a tömény, mindent túl szárnyaló boldogság és szeretet. Ilyen a világon sincs. Csak mi emberek lehetünk ennyire bolondok és ragaszkodhatunk ennyire a fajtánkhoz. Mi értelme? Előbb vagy utóbb úgy is vége, így vagy úgy. Semmi nem tart örökké. Ahogy a fák virágzása, a madarak éneke úgy ez is elmúlik. Idővel minket is ellep majd az ősz, idővel mint a madarak egy jelentős része mi is vándorolni kezdünk. Aztán elhalgatunk. Nem dalolunk már többé, nem tölti be éles kacagásunk a teret. Csak élünk. Valameddig.Valahogy.

Megráztam a fejemet, hogy ez a sok elcseszett gondolat távozzon belőlem. Most nincs nekem ezen elmélkedni. Gyors, rutinos mozdulattal leparkoltam a fekete szépséget, majd hagytam, hogy a motor halkan, szinte dorombolva megadja magát nekem.

Lassan indultam meg a vasból készült kerítés felé.Az avar zizeg a lábam alatt.A fákról lehulló levelek érdekes, szinte már határtalannak látszó színekben pompáznak. Lustán esnek a földre és amint célt értek álmosan elterülnek.Eggyé válnak az anyafölddel amely hosszú hónapokon át déldegette, szeretgette őket. Az elmúlás. Ismét az elmúlás.

Ahogy az anyaföld- ami ha belegondolunk így van rendjén-Kiara szülei is túl élték gyermeküket. Az édes termőföldnek a bokrok, fák, virágok és még megannyi titokzatos növény a gyermeke. Természetes, hogy a növények idővel elmúlásnak indulnak, hogy újak jöjjenek a helyükre, míg édesanyjuk, a Föld itt marad, kering egy örökkévalóságig. De nálunk embereknél ha egy szülő túl éli a gyermekét az borzasztó, tragikus esemény. Nézni azt ahogy a gyermeked meghal, ahogy testét visszakéri a természet. Mindez pedig ismét a túlzott ragazkodásunk miatt van. Erősen kapaszkodunk mindenbe amibe csak lehet. Mert akkor boldoggá tesz minket. Viszont nem is sejtjük, hogy mekkora veszély fenyeget minket azzal, hogy aggódunk, kötődünk és szeretünk. Hatalmas támadási felületet hagyunk azoknak akik támadni akarnak. Ez volt az én vesztem is.

~*~

- Szóval eljöttél.-mogorván mered rám a karosszékéből.Tekintete lyukat éget a tudatomban, de már csak azért is állom és viszonzom ezeket a nem túl barátságos pillantásokat.

-Igen. Itt vagyok. Teljesen fegyvertelenül. Teljesen kiszolgáltatottan. Hol az a kibaszott fegyver Ryan?Hol?-hangom akaratomon kívül magasabbra szökik, haragosan meredek a velem szemben teljesen nyugodtan ülő üzletemberre. Arcán mélyre futnak a ráncok, homloka még sűrűbb lesz pár hívatlan vonallal.Jézusom. Mennyit öregedett ez alatt a hat hónap alatt.Előre hajolok, két kézzel megragadom a hatalmas, sötét fából készült íróasztalt.Előre dőlök és egyenesen a szemébe nézek. Nem vagyok hajlandó tágítani. Most nem.-Vedd elő. Szegezd a fejemnek és vess ennek véget!-tőr ki belőlem.

- Oh, nem Justin.- ajkán gúnyos mosoly játszadozik.- Arról szó sem lehet. Több okból sem. De a legfőbb az, hogy nem adok neked ekkora kegyelmet. Ha akarod nyírd ki magadat. Én nem adok ekkora megkönnyebbülést.Nem érdemled meg. Szenvedj csak, mert szenvedned kell.-szavai mint az ostor úgy csattan a bőrömön. Erősen a húsomba váj. Mintha egy darabot harapnának ki belőlem mindenfajta érzéstelenítő nélkül, én pedig ott állok és mereven nézem ahogy a bestia elfogyasztja ezt a darabot. Talán az igazság csap így arcon.

- Feltételezem nem ok nélkül mentél bele abba, hogy ismét a házadba lépjek.- olyan nehéz elhinni, hogy néhány hónappal ez előtt rengeteg időt töltöttem itt, és Ryan kedvelt. Jól kijöttünk. Erre most meg tudnánk egymást ölni. Érthető okokból. Bár az én haragom inkább másfajta mint az övé. Őt a bosszúvágy hajtja. Engem fogalmam sincs, hogy mi.

-Nem Justin. Tényleg nem. Okos srác vagy te ha akarsz. Viszont én is feltételezem, hogy nem ok nélkül akartál velem találkozni. Gyerünk. Nem érek rá egész nap. Rengeteg munkám van és még...

- Kiara meglátogatott az este.-szakad ki belőlem.Ryan Keys úgy néz rám mint aki kísértetet látott. Ami tökéletességgel jogos.- Nem úgy ahogy most gondolod.

- Csak ugyan Justin? Ellátogatott hozzád?-ismét gúnyos modorral vizsgál végig.- Szórakozzál valaki mással légy oly kedves. Ismerek egy remek pszichológust. A rendelkezésedre áll, ha óhajtod.

- Mr. Keys.- szánt szándékkal így szólítom, mire arcára még nagyobb döbbenet ül ki.- Ryan.- barátságosabb hanggal szólok hozzá melynek hatására vonásai ellazulnak egy egészen kicsit.- Kiara betelepszik az álmaimba. Beszél hozzám. Megérint. Olyan mintha ott lenne. Mindig helyszíneket váltogat. Soha nem értettem, hogy miért. Aztán egyszer csak mikor Ő jónak látja megszakítja az álmot én pedig az esetek többségében mint aki rémálomból kelne ki úgy pattanok fel az ágyra. Pedig mennyeiek ezek az álmok. Csak ő és én. Hiányzik. Oh, el sem tudom mondani mennyire.- érzem, hogy az érzelmek ismét elöntenek. A szívem keseredve összeszorul, küzdenem kell. Le kell nyelnem a könnyeimet amik a torkomat fojtogatják.

-Te most tréfálsz velem?-harag?Megértés? Döbbenet? Mi ez a kifejezés Ryan arcán? Nehéz lenne megmondani. Annyira zavarodott mint én. Semmivel sem tudja jobban kezelni.- Justin azt hiszem...-hangja elhalkul. Már nyoma sincs a céltudatos üzletembernek aki konok meggyőződéssel ült a székében pár perccel előbb.

- Igen?-remény jelét látom. Azonnal érdeklődve figyelek. 

-Nem te vagy az egyetlen. Én is láttam Kiarát.Nálam egyszer járt a hat hónap alatt. Még pedig tegnap.Itt ültem az irodámban, a kávémat ittam. Késő este volt.- lehunyja fáradt, öreg szemeit és úgy tekint vissza a múltra.- Megtanultam nem gondolni rá. Már egészen ügyesen megy. Ha erős vagyok akkor akár néhány órára is ki tudom zárni az elmémből. De igen. Nekem is hiányzik.A nevetése, a kacagása az az édes kuncogés. Én Istenem! Miért pont Ő, miért ilyen hamar?- Ryan nem olyan erős mint én. Leemeli olvasó szemüvegét, szarkalábas, szürke szemeit törölgetni kezdi.

- Ez örök rejtély marad mindenkinek Ry . Ez a világ legrosszabb eseménye volt. Nekünk mindenképpen.- megenyhítően mosolyog rá.Nagyon remélem, hogy mosolyogtam és nem vicsorogtam.-Tudnád folytatni?

- Persze.- mély levegőt vesz.-Szóval itt ültem.Figyeltem a tűzre. Elmerültem a lángokban. Öntöttem magamnak egy italt. Most nem voltam erős. Nem tudtam kizárni Kiara emlékét. Rajta elmélkedtem. Hátra dőltem a székemben és úgy éreztem nincs semmi gond, egy óra kb és folytatni tudom a munkát. A frászt.Az álmosság erőnek erejével tört rám. Hátra vetettem a fejemet a háttámlának, a pohár kiesett a kezemből én pedig elaludtam. Akkor jött Ő...

-Mit mondott? Ryan az Istenért!Mit akart Kiara?-a remény fénye jelenik meg újra. Türelmetlen vagyok. Érzem de nem tehetek róla.

- Azt mondta el fogsz hozzám jönni. Hogy te eljössz és nekem segítenem kell neked. Justin. Amíg te önsajnálatba merültél az elmúlt hat hónapban én komoly kutató munkát végeztem. Én meg fogom találni a lányom gyilkosát vagy gyilkosait és akkor...akkor végük.- Ryan, Ryan öreg barátom. Ha te tudnád, hogy pontosan ugyaz azon az oldalon állunk.

-Mennyi mindent tudsz?-mindent tudnom kell. Mindent.

-Nem túl sokat. Az első nyom ami egy fegyver volt nem tartalmazott túl sok ujjlenyomatot.- hát persze. Erre biztos gondoltak.- Csupán egyet. -hitetlenkedve meredek rá. Nem tudom elhinni.

~*~

Sziasztok. Nos, gondolom illene valamit mondanom.Pár napja nem jelentkeztem. Nem úgy alakultak a dolgaim ahogy azt a tündérmesékben várná az ember. Éppen ezért áll most jelenleg a "boldog" történetem. Mert az most annyira nem én vagyok. Itt a nyár és azt hittem több időm lesz. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom túl vészelni az iskola időt. De gondolom ezen van még időm agyalni. Jelenleg rendezem az életemet és próbálok normálisan, kiegyensúlyozottan létezni. Hellyel-közzel sikerül is azért. Nagyon remélem, hogy a mostani csalódás rohamból sikerül valamennyire felállnom. Már jó úton vagyok, hála  a barátaimnak akik egy pillanatra sem hagytak magamra.

Egy kis öröm. Feljövök és 8(!!!) feliratkozó várt. Az előző bejegyzéshez már kért kommentet kaptam. Hát WOW! Köszönöm.Pedig az még csak az első rész volt. Oh, Istenem. Annyi lehetőség él még ebben a történetben én pedig annyira élvezem az ötletem határtalan tengerét. Tényleg köszönöm nektek.

Amiről még szerettem volna írni. Nem lustálkodtam ebben a pár napban. Igen, zűrösen alakul a magánéletem de nem csak ezét nem jöttem. El kezdtem olvasni "A szürke ötven árnyalata" c. remekművet. Komolyan mondom, hogy igaz +18 a történet mégis annyira nem is tudom. Olvastatja magát. Lelkileg mindenképpen nagyon meg kell rá érni. Én már a sorozat utolsó részét bújom. Ma kezdtem el és rettentően izgulok, hogy mi is lesz benne. Lekötöt. Egyszerűen nem tudok kikászálódni az ágyból. Ami jó érzés. Szeretem ha egy könyv ilyen hatással van rám.

Megint jó hosszúra fogtam. Remélem nem bánjátok. Élvezzétek a nyarat!;-)

~JustBetsy

#01 Soha ne felejts el!

Kérdések milliói cikáztak a fejemben.Őrülten zakatolt a szívem viszont a gondolataimnak nem tudtam megálljt parancsolni. Egyszerűen csak rohantak előre.Talán meghibbantam, ki tudja?Vagy már nagyon régóta bolond vagyok. Egy őrült aki még hisz az álmokban, aki szó szerint ott éli az életét. Ha tehetném minden pillanatban ott lennék.

Két napja nem láttam Kiarát. Talán ez is rátesz egy jó nagyot a jelenlegi álláspontomra. Hiányzik. Hiányzik a mosolya, az érintése az ahogyan rám pillant. Méz édes hangja. Mintha angyal lenne olyan kecsesen jár ki és be az álmaimban.Beköltözött az elmémbe és egyáltalán nem ereszt. Egyszerűen ott van és nem enged. Vasmarokkal tart a kezei között. De ettől csak boldog vagyok. Mert én sem akarom őt elfelejteni. Szükségem van rá. Engem ő tart életben.

Hogy is volt az utolsó "találkozásunk"? Vegyük csak szépen sorra. 

" Kip-kop. Kip-kop. Hallom ahogy a magassarkúja kopog a márvánnyal borított folyosón. Kecsesen ringatja a csípőjét, formás feneke pedig követi ezt. Megőrjít ez a nő! Egyszerűen elvette az eszemet.Nem tudok másra koncentrálni csak rá, arra ahogy ott sétál előttem, ahogy a teste beszél helyette. Ebből a nőből árad a szexualitás. Az én kedvesem. Kiara az enyém. Még mindig nem tudom feldolgozni.

-Justin. Kövess kérlek.- suttogja halkan.- Soha ne felejts el, könyörgöm.- angyalian hátra pillantott, tekintete reménnyel volt tele. Oh Istenem! Hogyan is felejthetném el? Nem menne.

- Soha.- suttogtam teljesen magabiztosan.

-Bemutatlak apának.-nevette el magát angyalian.

-De Kiara én ismerem már őt.-mondtam volna, de egyszerűen nem ment. Ekkor ért el a felismerés, hogy hol is vagyunk. Ez Kiaráék háza. Istenem. Kiara halála után nem jártam itt. Mert nem volt miért.A családja engem okolt a lányuk miatt és ez...Igaz. Mert ha én nem vagyok Kiara életében akkor az a rengeteg borzalom sincs benne. Akkor egyszerűen élhetné még most is az életét. Nekem kellett volna azon a napon meghalnom. Nem neki.

-Beszélj vele, Justin.- suttogta magabiztosan.- Beszélned kell vele. Kérlek.Ő majd segít..."

Igen. Szóról szóra ez történt. Egy rövid találkozás volt életem szerelmével. Aztán fel is ébredtem. De akkor is megérte.Mert láttam. Persze fájt, hogy csak úgy elöntött a világosság ő pedig ismét eltűnt a fényben.Ezek a pillanatok minden egyes alkalom után jobban és jobban megviselnek. Mert nem is tudom. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy ez nem a valóság, ez csak egy élethű, fantasztikus álom.Semmi több.

Viszont mégis úgy érzem teljesítenem kell Kiara kérését. Meg kell tennem. Bármennyire is fáj meg kell tennem.El kell mennem, be kell mennem abba a házba ahol anno annyi időt töltöttünk a családjával és kettesben. Ahol először csókolóztunk. Ahol együtt karácsonyoztunk. Ahol a kisöccsével játszottunk. Ahol hosszú hónapnyi kapcsolat után feljebb léptünk egy szintet és elvettem a szüzességét.Nekem adta. Törékeny ártatlanságát az én kezembe adta. Ez pedig örök életre lekötelezett.

Most pedig itt állok a tükör előtt és az ingemmel bajlódok.Éppen itt az ideje, hogy valami emberi külsőt erőltessek magamra. Korán reggel felkeltem. Megborotválkoztam, letusoltam és most a ruhámat próbálom magamra erőltetni. Minden porcikám tiltakozik. Csak azért megyek mert a szerelmem ezt kérte és kötelességemnek érzem. Meg kell érte tennem. Ő már annyi mindent tett értem. Meghalt értem.Ez azt hiszem éppen elég ahhoz, hogy semmi más érvre nincs szükség.
Nagy nehezen másztam le az emeletről.Már az idejét sem tudom, hogy mikor voltam a szobámon kívül máshol. Még azt a minimális ételt is amit megeszek úgy hozzák fel nekem. Az első hónap nagyon rossz volt. Akkor még fürdeni sem voltam hajlandó elmenni és infuzióra kötöttek mert nem akartam enni, meg akartam halni. Próbálkoztam is egyéb más dolgokkal, de az egy másik történet.
Lassan sétáltam le.Gondolom a többiek már ott ülnek a konyhában, viccelődnek, nevetgélnek és élik az életüket. Őket is megviselte Kiara elvesztése. Mindenkit megviselt. De senkit nem annyira mint engem. Ez szerintem érthető.
Ahogy leértem azonnal megtorpantam.Viszont nem csak én.Döbbent szempárok pislogtak felém. Fél év. Fél év telt el.Azóta akkor láttak engem ha kötelező volt.Akkor beszéltem valakivel ha muszáj volt. Engem önszántamból nem láttak emberek közelében. Ez az első alkalom, hogy lejöttem a szobából saját akaratom miatt.
-Sziasztok.-suttogtam halkan. Próbáltam ügyet sem vetni a tekintetükre. Kikerült őket majd a kulcsok felé sétáltam. Végig néztem a rengeteg kocsikulcson. Nem tudom eldönteni melyik vigyem el.
- Főnök.-tért észhez elsőként Bruce. Hangja vidám volt teljesen ellentétben az enyémmel. Én már soha nem leszek vidám. Nélküle nem. De jó érzés, hogy a barátaim aggódtak értem és boldoggá teszi őket az, hogy újra "élek".
-Elmegyek Kiara szüleihez.-közöltem velük, bár fogalmam sincs, hogy miért jelentettem be. - Már beszéltem Mr. Keysel. Vár rám.
-Justin, te bejelentetted neki, hogy oda mész?Azok után, hogy meg akart téged ölni?- háborodott fel Kelsey.Édes lány. Sokat köszönhetek neki, de ezt ő sem érti.
-Megöltem a lányukat. Ha most megölnek akkor boldog leszek. Azzal szívességet tesznek nekem.-közöltem hidegen, érzelemmentes arccal. Így is gondoltam. Boldoggá tesznek ha nem kell ezt az ürességet, ezt a kínzó, lüktető fájdalmat éreznem napról napra.
Nem mondtak többet semmit és én sem. Kiléptem az ajtón és elindult előre. Csak előre. Semmi más nem számít. Besétáltam a garázsba. Mint mindenről erről is eszembe jutott egy emlék az én életemmel.
"-Akarlak Justin.- suttogta a fülembe.-Annyira piszkosul akarlak.-zihálta újra, és újra.
-Itt, ebben a mocskos garázsban?-nevettem, miközben ajkaimat a nyakára tapasztottam. Annyira szükségem van rá. Soha senkire nem volt még így szükségem. De rá szükségem van. Ő fontos nekem. Mindenről lemondanék azért, hogy örökre együtt legyünk.
-Mocskos? Justin. Milliárdos vagy. A garázs ahol most állunk szebb mint mások lakása.- nevetett halkan. Keze felszaladt a tarkómon egészen a hajamig. Imádom mikor hátulról a hajamba túr. Egyszerűen szédítő.
-A te milliárdos gengsztered.A maffia fő feje.-nevettem halkan. Szoktunk ezzel viccelődni. Most ez egy ilyen helyzett. Most viccelődünk, de mind a ketten tudjuk, hogy közel sem olyan vicces a dolog. Nem ilyen egyszerű és rózsás a helyzetünk. Közel sem. Nehéz kimondani de ez egy tipikus Szépség és a Szörnyeteg történet.Természetesen Kiara ki más lehetne mint a Szépség? Gyönyörű, ártatlan és naiv. Még gyerek szinte. Én pedig egy Szörnyeteg vagyok amiért ezt kihasználom. Magamhoz láncoltam, magamba bolondítottam mert tudtam, hogy nélküle nem leszek képes tovább élni.
-Az én rosszfiúm.-búgta a fülembe miközben ujjai az ingem gombjára tapadtak. Először még megpróbálta kigombolni, majd mikor rájött, hogy remegő kezeitől nem fog menni egszerűen kétoldalt megragadta majd széttépte.A gombok pedig szanaszét gurultak a garázs padlóján.Mi pedig nevettünk."
Boldogok voltunk. De ez már a múlt.Már semmi nem olyan mint amilyennek lennie kéne. Én itt ragadtam ő pedig elment. Soha nem lesz ugyanolyan az életem. Nélküle lehetetlen. Most pedig ideje erőt vennem és elindulnom. Elindulnom valamerre, oda amit jól ismerek. Oda ami már szintén nem lesz olyan mint régen. De mégis izgalommal tölt el a dolog.
Félnem kéne? Lehetséges. Kiara apja egy időben fejvadászok sokaságát küldte felém. Akkor sem féltem. Most sem félek. Csak egy valamit remélek. Ha meg akar ölni akkor remélem ő fogja megtenni. Szeretném ha Mr. Keys húzná meg a ravaszt a fejem mellett. Mert ezzel talán elégtételt venne ő is, én pedig mosolyogva állnék előtte és mielőtt megtenné a halálomat követelő mozdulatot, halkan megköszönnék mindent.Azt, hogy volt egy lány akit miatta ismertem meg. Azt, hogy örült nekünk, hogy mindig mellettünk állt. Azt, hogy hosszú, fájdalommal övezett hónapok után végre a lánya után küld.Mert fogalma sincs arról, hogy ezzel mennyi jót tesz nekem.
Itt ülök a kocsimban. Abban a kocsiban amiben együtt voltunk. Amit ketten használtunk. Ez volt Kiara kedvence.Mindig ezzel akart menni bárhova készültünk. Fogalmam sincs, hogy miért. Talán mert ez volt a legjobb terepjáró a garázsomban, ő pedig terepjáró mániás volt. Imádta őket.
Hosszú idő után végre mosolyogni tudok ha egy emlék eszembe jut vele kapcsolatban. Bár minden pillanatban eszembe jut valami ami hozzá köthető.A zene. Istenem, mennyire szerette a zenét.Imádta ahogy zongorázom vagy gitározom. Ő volt az első lány akinek játszottam. Aki hallhatta, hogy hogyan játszom hangszeren.
Kezem automatikusan elindult a műszerfal felé.Zenét akarok hallgatni. Be akarom kapcsolni a lejátszót és csak elmerülni a közös menedékünkben. Annyiszor volt úgy, hogy Ő is ki volt én is ki voltam és egyszerűen nem volt erőnk sem vitatkozni, sem megbeszélni. Olyankor bekapcsoltunk egy számot és egyszerűen elmerültünk benne.Most pedig ugyan egyedül de én is ezt fogom tenni. Elmerülök a dallamok között.Hagyom, hogy az emlékek elöntsenek miközben az út lassan kifogy alólam.

~*~

Sziasztok.:) Tudom tegnapra ígértem a részt, de nagyon pörög az életem. Egyszerűen elvették az eszemet és ezen kívül sincsen sok időm. Folyamatosan rohanok valahova. Mindig meg szeretném oldani mások problémáját. Na mindegy. Ma kihasználtam, hogy reggeltől kb olyan délután háromig semmi dolgom nincs. Így volt időm írni. Megszületett az első igazi rész. Tudom nem túl hosszú, de ez csak az első rész.A következő részben lényeges dolog lesz egyébként.

Oh, és igen. Ha valakinek nem esett le akkor Kiara halott. Nem, nem őrültem meg. tudom, hogy ez szokatlan és morbid, de...Majd megtudjátok a lényeget. Minden szépen sorra ki fog derülni. Szeretnék egy nem mindennapi történetet alkotni. Ez pedig szerintem nagyon nem minden napi. Én legalább is ilyet még nem olvastam a fanfictionok világában.

Gyöngyi.<3 Szívem köszönöm az első kommentet. Nagyon jól esett. Imádlak élet.<3 Nagyon édes voltál.:-))

Hamarosan jön az új rész. Legyetek rosszak, élvezzétek a nyarat továbbra is és várjátok Justin és Kiara történetét!;-)

Ui: Egy kis jelmagyarázat: A dőlt betűk mindig Justin álmát jelölik. A színesek pedig az emléket. Egy visszaemlékezést.:-))

Prológus

Nem tudom mihez hasonlítsam ezt az érzést.Magány, bánat és bosszúvágy. Minden egyben. Elment.Amit magam mögött hagyott pedig egy kopár, üres sivataggá változott. Kívülről nézve senkit nem hatna meg ez a dolog.De én voltam a sivatag. Én voltam aki élt, de mégis meghalt.Keltem, jártam az emberek között.Éltem az életemet. Mégsem volt az igazi. Nagyon  régóta nem az igazi.
Emlékszem a mosolyára, arra, hogyan rám nevetett. Boldog voltam mellette.Ő volt az első olyan ember aki rideg szívemet melegségre ösztönözte. Mintha szárnyakat bontva rohantunk volna a végtelenség karjában. Nem számított a holnap. Csak a mának éltünk. Együtt.Semmi más nem számított csak a tudat, hogy együtt vagyunk. Ő az enyém, én pedig az övé.
Semmim nem maradt.Senkim és semmim. Csak az álmok.Az álmok melyekben övé a főszerep én pedig csak aszisztálok mellette.A lelkem minden áldott este ragyogni kezd. Mert tudja, hogy amint lefekszem és álomba merülök Ő azonnal ott lesz. Vár majd rám tárt karokkal.Mert az álmokban nincs akadály. Ott minden úgy történik ahogy szeretném. Ott semmi bizar nincs abban ha oda súgja a fülembe " hiányoztál kedvesem".Ez lenne a legkisebb dolog. Mert álomország határain belül még az sem számít ha szárnyakkal érkezik hozzám.
"- Hiányzol.-búgtam a fülébe.-Annyira mocskosul hiányzol.-éreztem ahogy könnyek szöktek a szemembe.Könnyek melyek amint a kezemre csöppentek az átláthatatlan napfényben szivárványosan csillogtak.
- Te is nekem Justin.-suttogta halkan. Keze megtalálta az arcomat,némán állt. Szemeit mélyen az enyémekbe fúrta, míg puha érintését magamon éreztem.Boldog voltam. Rettentően boldog.Lenéztem a kicsi nőre, életem szerelmére. Arra akit elveszítettem. Arra akit már csak az elmém gyárt nekem néha napján, hogy valamivel kárpótoljon.
-Ne csinálj semmi butaságot....-kérlelt már sokadjára.
-Nem ígérek semmit. Megbosszúlom amit veled tettek...utána pedig.- remegett a hangom. Nem fájt ezt kimondani. Egyáltalán nem. Mert tényleg így gondoltam.Attól a naptól kezdve tényleg így gondoltam. Mindig úgy éreztem, hogy ott a helyem ahol ő van.Mellette kell lennem. Bár lehet, hogy nem kell, csak mellette akarok lenni. Ez elég bonyolult.De hogy miért remegett a hangom? Egyszerű. Neki fájt ezt hallani. Neki fájt, hogy ezeket mondom. Mert ő soha nem akarta, hogy így gondoljam. Ő azt szerette volna ha tovább lépek és boldog leszek. Csak ez nélküle esélytelen.- Utána pedig újra együtt leszünk, szerelmem. Ígérem.- fejeztem be nagy nehezen a mondandómat."
Hirtelen, erőnek erelyével tört rám az ébredés. Nem tudom, hogy miért de azt éreztem ébrednem kell. Mindig olyan gyorsan repül az idő ha mellette lehetek.Észre sem veszem de már a gyönyörű rét, mező vagy éppen világhírű épületek helyett az ágyamban találom magamat. Mindig változó, hogy mit mutat meg nekem. Ma este például felhőkön álltunk, és csak az áttörő napsugarakra és az aranyszínben pompázó felhőgomolyagra emlékszem.
Zihálva ültem fel az ágyon.A testem csapzott volt és vert a víz. Kapkodtam a levegőt. Édes Istenem.Ezek az álmok időről időre jobban és jobban megviselnek. A testem nem viseli túl jól ezeket az utazásokat.Nem csodálkozom ezen. Hiába vagyok elég jó erőben. Akkor is csak ember vagyok és semmi több.Ilyenkor soha nem tudom, hogy mit is kéne tennem.Pláne, hogy kidobott. Egy házsártos szellem aki beköltözött a memóriámba és mikor neki úgy tetszik egyszerűen kitaszít.
Nem...nem őrültem meg. Furcsa amit mondok, de minden szó ami elhagyta a számat igaz. Kiara Keys soha nem volt átlagos lány.A szívem repedezni kezd ahogy a múltra próbál visszaemlékezni.Elveszítettem őt.Ő már nincs többé.Már csak az éjszaka van. Az éjszaka ami megváltást hoz. Álmokat. Mert álmomban ő még az enyém.Menekülni gyáva dolog. Én mégis az álmokba menekültem.Oda amit talán a képzeletem, talán Kiara szelleme vagy talán az égiek alkottak nekem.Egy álomban élek, mert az sokkal szebb mint a valóság. Mert itt az van amire szükségem van. Nem kísért a mindennapok terhe és a magány sem tud rám törni. De ilyenkor mikor megébredek mindig érzek valamit. Mintha itt állnának kéz  a kézben, ordítozva toporzékolnának, hogy engedjem be őket. Ilyenkor a magány és a mindennapok terhe a lelkembe költözik ismét. Vajon mikor jön el az éjszaka újra?

~*~

Hát szóval akkor mondani kellene pár dolgot. Elég sok blogban láttam, hogy alulra írják a mondanivalót. Most én is így kezdtem. Semmi extrát nem szeretnék mondani. Ez még csak egy bevezető ha esetleg nem értitek a dolgokat akkor ezért van. Nem tudom, hogy milyen hosszú lesz a blog, nem tervezem előre. Lesz ami lesz. Sok ötletem van, sok elképzelésem. Szeretem ezt a rosszfiús Justint. Jelenleg vezetek egy igazi jófiús blogot és most neki kezdtem ennek is. Mert valahogy vonzott az ötlet.A Next to you c. számot hallgattam mikor jött az első része a történetnek.Aztán rámenten Chris Brown Don't Wake Me Up c. számára és utána jött a többi is. Eszembe jutott az Álomháború c. film. Ami egyébként egyik kedvenc filmem. Valahogy így született meg a blog.Nem dumálok sokat. Rengeteg blogot vezettem már, és most itt vagyok.Remélem sokáig is maradok!;-)